Csendőrnap
A magyar királyi Csendőrség alapításáról szóló 1881. évi III. törvény cikk királyi szentesítése február 14-én történt meg. Ezt a napot vitéz Szinay Béla altábornagy, a csendőrség felügyelőjének javaslatára, a testületnek a közbiztonság terén 50 éven át elért eredményei elismerésére 1932. december 30-án a Kormányzó Csendőrnappá nyilvánította.
Ez a nap a volt magyar királyi Csendőrség részére katonai szünnap lett. 1933.-tól kezdve a csendőrök állomáshelyeiken istentiszteleteken vettek részt, majd közös disz ebéd következett.
Itt megemlékeztek a csendőrség múltjáról, a közbiztonsági szolgálatban, valamint az ország határainak védelmében elesett bajtársakról. Nagyobb csendőr állomáshelyeken ünnepélyt rendeztek, ahol a katonai parancsnokságok, polgári hatóságok és az egyházak is képviseltették magukat.
Az ünnepélyre meghívták a nyugdíjas csendőrbajtársakat is. Az első csendőrnaptól a Testület feloszlatásáig február 14-én a budai vár díszőrségét, az udvarlaki őrséget a Kormányzó kérésére mindig a csendőrség adta.
A csendőrségváltás a testőrök festői felvonulásával együtt a katonai kiképzés és a békepompa kivételesen megkapó eseménye volt.
Forrásmunka: Dr. Rektor Béla, csendőr százados A magyar királyi Csendőrség Oknyomozó Története című könyve Árpád Könyvkiadó Vállalat, Cleveland,1980.
„Csendőrnap
Fonjunk gyöngy koszorút arany levelekből,
Becsület övezet dicső, szép tettekből,
Mert e nappal, mit az eszmének szentelünk,
Múltat, jelent, jövőt együtt ünnepelünk.
Örök márványemlék a ma: „Csendőr napja!”
Drága koszorúnkat ez az emlék kapja.
Ez a koszorú él, mert levele, gyöngye,
Honunkat sirató szívünk-lelkünk könnye!
Él a koszorú, mert a múltról regél,
Nagy elődeinkről nagy tetteket beszél.
Vérrel van bevésve mindegyik levelén,
Hogyan éltek-haltak becsület mezején!
Hogyan éltek hűséggel a magyar hazába',
Mikor aranykalász hullott a kaszába!
Hogyan haltak vitézül, mikor jött a romlás,
Hősi magasságból gyászos porba hullás.
Félszázada múlt maj’, hogy élünk és halunk, -
Vérrögös utunkon elszántan haladunk.
A sorskalapács ver, de így lesz az acél!...
Keményebbek leszünk, s még biztosabb a cél!
A sorskalapács ver! De szilárd a hitünk,
Hogy eljön az idő, mikor visszaütünk!
Nagymagyarországon derül már az égbolt
S újra úgy lesz, ahogy ezer éven át volt.
HIERONYIMI Lajos csendőr őrnagy”
Tisztelet és köszönet az esküben foglalt kötelezettségek hű teljesítéséért!
"HÍVEN. BECSÜLETTEL, VITÉZÜL!"
Tóth Csaba tb. csendőr
